Időre hangolva
64 perc · korhatár nélkül
Nem akkor élsz a hobbidnak, amikor időd van, hanem akkor van időd, amikor „időjárás” van – ez a gondolat sűríti magába az időjárásfüggő sportok különös életszemléletét. A vitorlázórepülők, siklóernyősök, szörfösök és freeride sízők folyamatosan zsonglőrködnek az idővel. A polgári idő mellett – amelyet munkaórák, határidők kereteznek – ezek a közösségek egy másik időben is élnek. Ez az időjárás – a szél, a termikek, a hidegfrontok világa. „A nap azzal kezdődik, hogy megnézem a windgurut, és ha valamelyik napra jó a prognózis, akkor azt out-of-office-ba rakom. Mérlegelni kell, hogy melyik napot érdemes kivenni a munkából, mert tényleg jó szél lesz, és mit kell elengedni, hogy a munkára vagy a családra fókuszáljak” – fejti ki a film egyik szereplője, Deák Tomi kiteszörfös. „Azt mondják, hogy majd mész jövő héten, de nem értik meg, hogy akkor, amikor jó az idő, akkor ott kell lenni. Esetleg megdöntöd a saját legjobb eredményeidet, vagy csak ott vagy a többiekkel. Na, ez az érzés egyben, egy csomagban. Ez tényleg hihetetlen, és nem lehet elmagyarázni. A nőknek azt kellene mondani, hogy ez olyan, mint a lányod esküvője!” – hangzik el két vitorlázórepülő-pilóta beszélgetésében. A 64 perces filmben nincsenek a dokumentumfilmekre jellemző interjúk, a szereplők közti eredeti párbeszédeket halljuk. A nézőnek olyan érzése van, mintha a hangárban lógna a vitorlázórepülősökkel, vagy a parton állva hallgatná a szörfösök beszélgetését. A film olyan mélyen avat be ebbe a világba, hogy megértjük azt a világértelmezési keretet és azokat az életútválasztásokat, amelyek ezekre a közösségekre jellemzők. Az Időre hangolva esszé arról, hogyan alakítja az időjárás az ember érzékelését, döntéseit és közösségi kultúráját.